Az erdei élőhelyeknek kiemelt szerepük van a biológiai sokféleség megőrzésében mivel a hazai flóra és fauna jelentős része az erdőkben találja meg életfeltételeit. Az erdei életközösségeket érő környezeti hatások nyomon követése és a populációkban ennek hatására bekövetkezett változások irányának, illetve mértékének meghatározása fontos része a természetvédelem szerteágazó feladatkörének.
1. kép:Anker-araszoló (Erannis ankeraria) nőstény példány
Ez a monitoring tevékenység csak kellően hosszú ideig tartó, megfelelően kidolgozott, egységes kutatási módszerekkel elvégzett mennyiségi vizsgálatokkal lehetséges.
A biomonitorozási célok megvalósítására a projekt Natura fejlesztési eleme kiváló lehetőséget adott, mivel 2017-től kezdődően 2019-ig lehetővé vált többek között, a molyhos tölgyes állományok egyik legjelentősebb zoológiai értékének minősülő Anker-araszoló (Erannis ankeraria) intenzív vizsgálata és a hosszú távú monitorozására leginkább alkalmas módszer kidolgozása.
2.kép: Anker-araszoló (Erannis ankeraria) hím példány
A megfelelő protokoll eddigi hiányának oka a faj ritkasága, rejtett életmódja és néhány különös életmódbeli sajátossága. A lepkefaj éjszakai életmódú, ami eleve megnehezíti a vizsgálatát. Ráadásul a nőstény egyedek szárnyatlanok (1. kép), így esetükben nem lehet alkalmazni az éjszakai lepkék kimutatására általánosan használt különböző fénycsapdákat, hiszen nem tudnak a fényre repülni. A hímek viszont röpképesek, viszonylag nagy felületű szárnyai alkalmassá teszik őket arra, hogy kézi lámpával meg lehessen találni a növényzeten pihenő egyedeket (2. kép)., illetve pozitív fototaxisuk révén a mesterséges fényforrásokra nagy egyedszámban repülnek. Ennek következtében a kutatás során csak a hímek számolásán alapuló módszereket teszteltük, melyek során különböző mintavételi eljárásokat végeztünk. Ezek között szerepelt a hím egyedek számolása kézi lámpával előre kijelölt transzekt mentén (3. kép), illetve előre lehatárolt mintavételi területen. Továbbá különböző fénycsapdák kihelyezésével a fényre repülő egyedek számát is meghatároztuk (4. kép).
3. kép: A transzekt kijelölése szalagokkal
A vizsgálatokat egy mátrai állományon, Kisnánán (Macska-vár) végeztük (5. kép). Az egyes mintavételek alkalmával mind a három módszert párhuzamosan alkalmaztuk, hogy az eredmények összehasonlíthatóak legyenek. Az egyedek számolása a teljes besötétedés után, 19-20 óra körül kezdődött el. A transzekt lejárása lassú haladással (kb. 5 másodperc/méter) történt, mindkét oldalon 5-5 méter széles sávban és kb. 3 méteres magasságig keresve az imágókat, így mintegy 3000 m2-es terület lett átvizsgálva.
4. kép: Hordozható fénycsapda
Az előre kijelölt mintaterületen történő számlálás azon alapult, hogy a hím egyedek besötétedés után az éjszaka első felében fák és cserjék ágain ülnek, így elemlámpával könnyen észre lehet venni őket a levelek nélküli ágakon. Az élőhelyen egy kb. 1 hektáros mintaterület jelöltünk ki, ami reprezentálta a teljes élőhelyet. A mintaterület széle mentén a fák törzsei fehér festékkel lettek megjelölve, hogy sötétben is egyértelműen meg lehessen találni a terület határát (6. kép). A számolás során a mintaterületen található összes fát és cserjét átvizsgáltuk kb. 3 méteres magasságig.
5. kép: Az élőhely jellemző képe
A hordozható fénycsapdák (élvefogó vödörcsapdák) használatán alapuló mintavétel alkalmával 2 csapdát helyeztünk az 1 hektáros mintavételi területre úgy, hogy a csapdák minél távolabb legyenek egymástól és egymás fénykörét (vonzáskörzetét) ne zavarják. A csapdák az esti óráktól másnap kora reggelig működtek, amikor megtörtént az ellenőrzésük, illetve a fogási eredmények feljegyzése.
6. kép: A mintaterület határának kijelölése
A felmérés eredményei alapján a faj egyes populációinak kvantitatív vizsgálatára (denzitás, egyedsűrűség mérésére) a transzekt menti számolás módszerét javasoljuk.
A kutatás-fejlesztésnek minősülő módszertani eredményeket bevezettük az országos Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszerbe (NBmR) is annak érdekében, hogy az Élőhelyvédelmi Irányelv 17. cikke szerint elkészítendő tagállami jelentéshez hat éves periódusonként minél pontosabb adatokat tudjunk szolgáltatni a faj állománynagyságáról, az esetleges változások mértékéről, valamint természetvédelmi helyzetéről.
Korompai Tamás
zoológiai referens
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság
Patalenszki Adrienn
vezető zoológiai koordinátor
Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság